Március 10-én este hat órától a festőművész, grafikus és a MKE tanszékvezető egyetemi tanára Kéri Ádám tart előadás a Kolta Szabadegyetemen.

Előadónkról röviden:

1963-1969: a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán Bernáth Aurél és Kmetty János voltak a tanárai. 1969 és 1971 között ugyanitt grafikát tanult. 1976-1977-ben a stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémia szobrász szakán folytatott tanulmányokat. 1976-1977: Svédországban élt, a Svenska Institutet ösztöndíja; 1984: a makói művésztelep díja; 1998: Munkácsy-díj; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja; 2000-től Széchenyi professzori ösztöndíj. Budapesten él. 1971 óta állítja ki műveit. 1974-es műcsarnoki kiállítását és TV-filmjét betiltották. 1980-tól a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1983-tól 1994-ig igazgatója. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanít, 1992-től tanszékvezető egyetemi tanár. Dolgozott a makói grafikai, a nagyatádi faszobrász művésztelepen. Pályája kezdetétől olyan, a valóságban található nyomokat, jeleket (pl. lövedéknyom a falon, balesetnyom az utcán), tárgyakat (pl. régi levelezőlap, amatőr fénykép, töltényhüvely) ábrázol, melyek banalitásuk vagy személyes vonatkozásuk ellenére szimbolikussá válnak alkotásain. A 70-es évek első felében készült művei tárgyszerű, szinte hiperrealista ábrázolások (befalazott ajtó, utcakövek, falban elhelyezett elektromos kapcsolódobozok, bunkerajtó stb.), melyeket gyakran eredeti környezetükben is lefényképezett. E táblaképként és objektként is funkcionáló alkotások mellett a 70-es évek második felében fából plasztikákat is készített. E művek tökéletesen kivitelezett, működőnek látszó, de anyaguk és megnövelt méretük miatt funkciótlanná váló tárgyak (árammegszakító, töltényhüvely). A 70-es évek végétől készültek jelentős grafikai lapjai, melyek a magánszféra emlékeit (levelek, képeslapok, fotók) emelték ki korábbi kontextusukból, a nyomatokon megjelenő roncsolások, képkivágatok, torzítások által. Az 1980-as években folytatta a talált tárgyak eredeti funkcióinak átértelmezését. Az évtized végén a tárgy (pl. világháborús roncsolt katonai sisak) eredeti, talált állapotában jelent meg műként, olykor fényesre polírozottan a saját emlékműveként.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.