Kéri Ádám előadásában egy letűnt korszak vizuális kultúráján, az idő során magukat újra-és újraértelmező vizuális kódok bemutatásán keresztül ér el a jelen képnyelvéhez. Ehhez maga a magyar koronázási palást és az azt rekonstruáló, üzeneteit dekódoló tudományos eredmények adnak bőséges anyagot. A koronázási palást, annak ellenére, hogy egy ruhadarab, mégse iparművészeti tárgy. Nem csak funkciója van, és nem csak díszítés. Tartalma üzenetet hordoz a honfoglalás előtti, honfoglalás kori, s közvetlen utáni magyarság hitvilágáról, gondolkozásmódjáról. A palástot még az Árpádház idején politikai okokból szétvágták, bizonyos ábrázolásait eltakarták. Kéri Ádám és renováló csapata a roncsolt részekhez, a hiányzó képekhez keresett utat. Azt hiszem, sikerült rekonstruálni a palást eredeti állapotát és üzeneteit megfejteni. Azt hiszem, sikerült számrendszerének megfejtése, mely alapot adott a képi ábrázolások és a latin szövegek kiegészítésére is.

Tartsatok velünk az oknyomozás logikájához hasonlatos, a régmúlt idők gondolkozásmódját is feltáró képolvasáson!

Március 10-én este hat órától a festőművész, grafikus és a MKE tanszékvezető egyetemi tanára Kéri Ádám tart előadás a Kolta Szabadegyetemen.

Előadónkról röviden:

1963-1969: a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán Bernáth Aurél és Kmetty János voltak a tanárai. 1969 és 1971 között ugyanitt grafikát tanult. 1976-1977-ben a stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémia szobrász szakán folytatott tanulmányokat. 1976-1977: Svédországban élt, a Svenska Institutet ösztöndíja; 1984: a makói művésztelep díja; 1998: Munkácsy-díj; 1999: a Magyar Festők Társaságának díja; 2000-től Széchenyi professzori ösztöndíj. Budapesten él. 1971 óta állítja ki műveit. 1974-es műcsarnoki kiállítását és TV-filmjét betiltották. 1980-tól a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, 1983-tól 1994-ig igazgatója. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanít, 1992-től tanszékvezető egyetemi tanár. Dolgozott a makói grafikai, a nagyatádi faszobrász művésztelepen. Pályája kezdetétől olyan, a valóságban található nyomokat, jeleket (pl. lövedéknyom a falon, balesetnyom az utcán), tárgyakat (pl. régi levelezőlap, amatőr fénykép, töltényhüvely) ábrázol, melyek banalitásuk vagy személyes vonatkozásuk ellenére szimbolikussá válnak alkotásain. A 70-es évek első felében készült művei tárgyszerű, szinte hiperrealista ábrázolások (befalazott ajtó, utcakövek, falban elhelyezett elektromos kapcsolódobozok, bunkerajtó stb.), melyeket gyakran eredeti környezetükben is lefényképezett. E táblaképként és objektként is funkcionáló alkotások mellett a 70-es évek második felében fából plasztikákat is készített. E művek tökéletesen kivitelezett, működőnek látszó, de anyaguk és megnövelt méretük miatt funkciótlanná váló tárgyak (árammegszakító, töltényhüvely). A 70-es évek végétől készültek jelentős grafikai lapjai, melyek a magánszféra emlékeit (levelek, képeslapok, fotók) emelték ki korábbi kontextusukból, a nyomatokon megjelenő roncsolások, képkivágatok, torzítások által. Az 1980-as években folytatta a talált tárgyak eredeti funkcióinak átértelmezését. Az évtized végén a tárgy (pl. világháborús roncsolt katonai sisak) eredeti, talált állapotában jelent meg műként, olykor fényesre polírozottan a saját emlékműveként.

Kedves volt és eljövendő látogatók.

Akik jelen voltak, azoknak nagyon köszönöm, és az eljövendőkben oldottabb és barátibb hangulatot ígérhetek, meg vendégmarasztaló zsíroskenyeret, ami jól itatja majd a büfépult mögött sorakozó borosflaskák tartalmát...

És mindazok a szerencsések, akikkel találkozom majd szerdán, 2010 február 24-én, este 18 órakkor, hozzanak magukkal fényképeket, illetve azok fénymásolt változatát, hogy összefirkálhassuk, elemezhessük és megbeszélhessük őket... Egy képet, amit ti készítettetek, szerettek vagy nemszerettek, amit érdekesnek vagy éppenséggel érdektelennek tartotok.

Kincses Károly barátsággal vár minden tudáséhes hallgatót. Én pedig melegen ajánlom a részvételt, mert kevés az olyan program, ahol a szórakozás, a kapcsolatépítés és az okosodás ilyen szépen összeér. Nem is beszélve a zsíroskenyérre szórt pirospaprikáról.

A szabadegyetem ingyenes, de aki mindenképpen támogatni szeretne minket megkönnyebülhet, a felajánlott összeget köszönettel elfogadjuk.

Regisztrálni sem szükséges, az előadások szabadon látogathatók. Az ELTE és Pázmány Bölcsészettudományi Karain, a főbb fővárosai könyvtárakban és ismerősökön keresztül érhetnek el hozzátok a szórólapok és az elektronikus levelek a meghídetett találkozásokról.

Ez alapvetően nem fotós oktatás, hanem a vizuális nyelv alapértelmezett jeleiről és sokszínű kultúrájáról való elméleti előadássorozat, beszélgetáéssel és közös továbbgondolással kiegészülve. A műhelymunka menete és koncepciója elsősorban a hallgatók együttműködésétől függ: szóljatok bele, szóljatok hozzá, hozzatok saját ötletet, képet.

 Nièpce: La table servie (1822)   

                                                                                                                  . . . . . . .1822-ből származik. „Terített asztal”  – ez a címe. Valami idilli kertben áll ez az asztal, rajta tányérok, evőeszközök, pohár. Egy személyre terítettek, de ez a személy nincsen rajta a képen. Kissé felületesen úgy is fogalmazhatnánk: a képen nincs senki.

      De azért ez így mégis pontatlan.

     A személy ott van, csak kívül maradt a képen. Testének látványát elrejti előlünk, és csak tekintetének pozícióját kínálja fel. Az ő  szeme és camerájának lencséje tökéletesen és hangsúlyozottan egybeolvad. Azt mondja: én most ezt a képet látom, és azt akarom, hogy majd ezt lásd te is. És valóban: ha a képre nézünk, nem láthatunk mást, mint ami ott van, ami ott volt valahol a térben, egy kertben, egy napsugaras nyári délutánon.

     Persze, nem tudom, honnan veszem, hogy nyár volt és délután és napsugár…

     Ami valóban volt: a teljes ott és teljes akkor, az mindörökre halott. Nem a létét látjuk, csak a csontvázát. Nem a pillanatot látjuk, csak a pillanat szerkezetét.

     Éppen ezért, az igazi fotós – akár tudatában van ennek, akár nincs – soha nem a pillanatot rögzíti, hanem Isten mérnöki munkájának, a létezés szerkezetének egy töredékét leplezi le. Megtisztítja a Titoktól és egy ismeretlen Törvénykönyv igazságaként állítja elénk.

     Ha léteznének olyan fotók, amelyek így tudnák rögzíteni a világ összes pillanatát, Isten nem maradna tovább rejtve előlünk.

                                               (Szikora János)

 Az Kolta Szabadegyetem első félévének előadásai: 

       2010. február 10. 18 óra

           Vizuális ABC – a képírás, képolvasás tanulhatósága I.

           Kincses Károly fotómuzeológus előadása 

     2010. február 24. 18 óra

           Vizuális ABC – a képírás, képolvasás tanulhatósága II.

           Kincses Károly fotómuzeológus előadása 

     2010. március 10. 18 óra

           Képek kódolása és üzenetük megfejtése I.

           (A koronázási palást kiegészítése, ábrázolási rendszere)

           Kéri Ádám festőművész előadása 

     2010. március 24. 18 óra

           Képek kódolása és üzenetük megfejtése II.

              Kéri Ádám festőművész előadása 

      2010. április 7. 18 óra

            Fény és árnyék – az új magyar avantgárd az 1970-es években

            Haris László fotóművész előadása 

      2010. április 21. 18 óra

            Az adaptáció

            Bereményi Géza író, rendező előadása 

      2010. május 5. 18 óra

            Változások – Erdély és Moldva a fényképek tükrében

            Korniss Péter fotóművész előadása

"Az összes fénykép a tér és idő struktúra egy meghatározott metszéspontjának lenyomata, időkonzerv, mely megőrzi és tanulmánozhatóvá teszi azt az idő- és térszeletet, melyet a fényképész belesűrített. A valóság minden mostani és következő pillanata potenciális fénykép. A véletlen dönti el, exponál - e éppen akkor, éppen ott valaki, vagy sem.   Megmarad - e, vagy nyomtalanul eltűnik." (Kincses Károly)

Kép, fénykép, mozgókép. Miről mesél a kép? Mit közvetítenek a vizuális jelekkel ellátott felületek? Tanácstalanok vagyunk a múlt és védtelenek a jelenkor vizuális üzeneteivel szemben? Csak dadogunk a képek nyelvén, ahelyett, hogy üzeneteink pontosítására használnánk őket?

Ha szeretnél ezekre a kérdésekre válaszokat találni, vegyél részt a Kolta Szabadegyetem előadásain, gyakorlati foglalkozásain és asajátítsd el a vizuális kultúra nyelvét!

Februártól minden második szerdán szakemberekkel konzultálhatsz arról, amit tudnod kellene a képről, amiről iskolai tanulmányaid során nem hallhatsz.

Első előadónk: Kincses Károly, fotómuzeológus

1975-79: szombathelyi Tanárképző Főiskola; 1983-85: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. 1981-85: a gödöllői Művelődési Központ igazgatóhelyettese; 1985-90: a Magyar Színházi Intézet főmuzeológusa; 1991-től a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója; az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar vizuális antropológia tanszéken tanít; a Magyar Fotográfiai Alapítvány titkára. 1981-88 között fotótechnika-történeti alkotótáborokat vezetett. Több mint 100 kiállítást rendezett Magyarországon, Berlinben, Prágában, Rómában. 1994: Balogh Rudolf-díj

Ide gyertek! (Kolta Galéria)